Hazaindultam - igazad volt Megvolt a lábam, hát örültem Rossz volt a járás, így mezítláb Egy nagy-nagy kőre hát leültem

Hazaindultam - igazad volt
Megvolt a lábam, hát örültem
Rossz volt a járás, így mezítláb
Egy nagy-nagy kőre hát leültem

Leültem, s néztem fel az égre
Odafenn - tudod - nincs megállás
Jöttek a felhők, s elmenőben
Láttam, köztük is van ki csámpás

Elmosolyodtam - tudod hogy van?
Máson mindig könnyebb nevetni
Ültem a kövön és tűnődtem
Vajon mennyire fáj a semmi?

És milyen ha semmisem fáj?
Mért kell folyton a fájdalom?
S csupán attól hogy leírom
Kevesebb lesz a bánatom?

S ha nem, mire jó verset írni?
Ilyet csak balga költő kérdez
Hazamegyek - a merengésből
Mára ennyi épp elég lesz.
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.