Hazaindultam - igazad volt
Megvolt a lábam, hát örültem
Rossz volt a járás, így mezítláb
Egy nagy-nagy kőre hát leültem
Leültem, s néztem fel az égre
Odafenn - tudod - nincs megállás
Jöttek a felhők, s elmenőben
Láttam, köztük is van ki csámpás
Elmosolyodtam - tudod hogy van?
Máson mindig könnyebb nevetni
Ültem a kövön és tűnődtem
Vajon mennyire fáj a semmi?
És milyen ha semmisem fáj?
Mért kell folyton a fájdalom?
S csupán attól hogy leírom
Kevesebb lesz a bánatom?
S ha nem, mire jó verset írni?
Ilyet csak balga költő kérdez
Hazamegyek - a merengésből
Mára ennyi épp elég lesz.
Hazaindultam - igazad volt Megvolt a lábam, hát örültem Rossz volt a járás, így mezítláb Egy nagy-nagy kőre hát leültem
Tetszett a cikk?



