Sajónak
boldogságunk óráján
görcsbe áll a kezünk
és habzani kezd a szánk
mert az esők a földre szórván
szintén buborékot intenek
búcsú; örvendezzünk!
az eufóriában van szenvedély
a szőnyegre hányt
ezer papír repül az ablakkeretnek
mert versütemre mozog a szem
és a kidöntött poharak végtelen
és az agónia a reggelit
megtagadja, de meglelik
táplálékukat a sejtek
a tűk az ereket
a vécécsésze az embert
a mentős a megbocsátást
az isten az újrakezdést
a tagadószók már csak ilyenek
még babusgatnak a szobán
s te már zsugorodsz
sietsz, hogy le ne késsd
a következő menetet
odaát
az esőfelhők szárnyán.
ezer papír repül az ablakkeretnek mert versütemre mozog a szem
Tetszett a cikk?



