Járt erre ma egy román.
Rögtön kötélre itéltem,
mint idegent, jó szokás szerint,
de mondta, hogy ő nem is
magyar, vizuma sincs,
ne itéljem el hát a nép nevében.
Van ebben valami.
Beszélgettünk,
kiderült, hogy fát usztat le a vizen.
Jugóban fegyverre cseréli,
annak náluk jó ára van.
Beszélt a globális felmelegedésről,
szídta a vasutat,
mert hogy sokat füstöl
és annak kénes eső hatása van.
Attól megy tönkre a fa,
muszáj kivágni, mondta.
Adott tíz tojást,
de nem engedtem elmenni.
Erre beszervezett kémnek.
Jelentenem kell minden
vonat számát, ami a hídon átmegy.
Ennek fejében hetente
tíz tojást, egy barna kenyeret
és egy fél oldal szalonnát
kapok, amit majd anyám hoz el.
Irtó szép a román anyám,
kár, hogy ő is kém és
szalonnát csat ritkán hoz.
Irta La Rosel, 1943,
a magyar román határon.
Rögtön kötélre itéltem, mint idegent, jó szokás szerint
Tetszett a cikk?



