Ránk most pokolkeringő vár.
Fémesen feljajong egy zár.
Megszólal a legszomorúbb zene.
Andalító, de a szívünk sajog bele.
Mint halál-hollók hideg téli leplen,
Csendjeink csont-fényében megállunk:
Kimerevített percek fájdalma bámul.
Mélabú, szikár agy: mi ketten -
Ködökben, zajokban, tettekben barátok.
Sem törvényben, sem bűnben sohasem társak.
Letaglózva, kérdőjelek milliomában
Jelent álmodunk, egymás illatára vágyva.
Furcsa, évekig tartó álmot láttunk:
Igézeteket, perceket, mik szótlanok.
Most is fejbe verten támolyog a vágyunk;
Lelkeinken vérző ujjlenyomatok.
Örök csendre ítélsz. Zárkózott hallgatásra.
Hajadban emlékek villannak egyre-másra.
Felettünk üresen vacognak a csillagok.
Kattan a zár mögötted - megfagyok.
Mint halál-hollók hideg téli leplen, Csendjeink csont-fényében megállunk: Kimerevített percek fájdalma bámul.
Tetszett a cikk?



