Nem vagyok ember, csak szándék,
Szándék, mi csak feléd szállt,
Nem vagyok kép sem, csak árnyék,
Árnyék mi nyomodban járt
Nem vagyok ember, csak élek,
Fogyasztom napok sorát,
Nézem, hogy mellettem az élet
Énekli varázsdalát.
Próbáltam porrá törni lelkem,
Hogy lélegezd ezüstporát,
Szakadt csak minden meg bennem.
Sok néma hónapon át.
Hamis hangjaid igaznak hazudta
Bennem a nagy szerelem.
Dacból szült büszkeség percek
Lelkedtől olvadtak el.
Pattant lásd szikra is tőle,
De nem tört át zárt teremen.
Mást lélegzik be már a tested,
Mást vár a várakozás.
Álmunk, mit nem adtak évek,
Más lelkén szűrődik át.
Porrá töröm testem, s a lelkem,
De sohase szomjazz reá,
Belőlem megmaradt sejtek,
Víz fölött szállnak el már.
Nélkülem választott élet,
Nélküled választott halál.
Hazudhatsz magadnak róla,
Utadon nem leszek akadály,
De talán még nem tudsz róla,
Én nem engedtelek feledhető,
Megkínzatott létem sátra alá.
Nézem, hogy mellettem az élet Énekli varázsdalát.
Tetszett a cikk?



