Láttam verdeső szárnyakat,
borotvaéles tárgyakat:
az egyik mindig te vagy.
Kiráztad hajadból a bánat hamuját,
elraboltad tőlem az eső ízeit,
ösvényekre fektetted árnyékomat,
egész éjszaka a parkban vártalak.
Ó, mégsem a hajnal!
Egy nagy tó mélységeibe zárlak
és nem nyitom fel többé a szemem!
Kiráztad hajadból a bánat hamuját, elraboltad tőlem az eső ízeit, ösvényekre fektetted árnyékomat, egész éjszaka a parkban vártalak.
Tetszett a cikk?



