Még nem gyűlölsz, de már nem szeretsz, Én belehalok, és Te eltemetsz, S csak egy szál virág a síromon, Mely a lelkemmel volt vérrokon, Az mondja el, hogy csak Te voltál, De mostantól semmi sincs már.

Még nem gyűlölsz, de már nem szeretsz,
Én belehalok, és Te eltemetsz,
S csak egy szál virág a síromon,
Mely a lelkemmel volt vérrokon,
Az mondja el, hogy csak Te voltál,
De mostantól semmi sincs már.

Még nem gyűlölsz, de már nem szeretsz,
Én belehalok, és Te eltemetsz,
És a síromon egy szál virág
Mondja, hogy sokat gondoltam rád.
Ha feltámadok és szívem újra rád talál,
Akkor tudni fogom, hogy nincs halál.

De erre nincs esély, mert nincs remény,
Az élet fáj, bejárt útja túl szerény.
S ha társam maradnál még,
Velem lenne a föld, az ég,
De csak a föld marad, mert nem szeretsz,
Én belehalok, és Te eltemetsz,

Hisz gondolatban már rég eltemettél,
Hozzám hideg, közömbös lettél,
Kialudt a tűz s hamuja az én szívemben fáj,
Nem lehet nélküled szép ez a táj,
Nem szeretsz, belehalok, eltemetnek,
De nem feledem, hogy mennyire szerettelek,

És szeretni foglak a síron túl,
A lélek ott is lángra gyúl,
Meséli majd neked a virág a síromon,
Harmatja lesz, mikor muszáj zokognom,
Mert te nem szeretsz. De a virág neked
Mindig üzenni fogja azt, hogy szeretlek…
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.