Csak ülsz a széken és hallgatod a fák lombjából kizuhanó sötétséget, nézlek és szeretném, ha jobban itt lennél, tenyerem megint csak a semmibe bámészkodik, tekintetem boldogtalan hintáz körülötted, míg végül megül szembogaradon

Csak ülsz a széken és hallgatod
a fák lombjából kizuhanó sötétséget,
nézlek és szeretném, ha jobban itt lennél,
tenyerem megint csak
a semmibe bámészkodik, tekintetem
boldogtalan hintáz körülötted, míg végül
megül szembogaradon,
                itt vagyunk,
nyitott ablakunk előtt, még dereng az aranyalmafa,
földig hajoló ágain meg-megzörren,
végtelen szelektől imbolyog a sok gyönyörű fémdarab,
hűvös jön, hozza szürke batyuit
a táj pedig már nem fordul felénk, magába figyel
és a villanypóznák között kúszó idegek
csillogva sajogni kezdenek, tudom
most majd mosolyogni fogsz és hátrahajtod a fejed,
hagyni fogod, hadd kutassam testedet, hadd vegyem észre rajtad
a tapinthatatlan messzi pontokat, hát kinyújtom feléd a kezem, lehet, mégis megérintelek,
csak ülsz a széken, és én hallgatom, ahogy távoli ajtók mögött fésülködsz, nagyon messziről
a fésű neszezését, aztán egy olyan egyszerűt gondolok egyedüllétemről,
mint a fehér asztallapokon szaladgáló hangyák -
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.