ittisiddki: Lassan elfogyok
Csodára várva ülök itt e kora tavaszi szombaton, csipás szemmel ébredek e kései hajnalon. Emeletnyi magasból bal lábam már lógna le, de hopp, megcsapja a hideg, jössz gyorsan vissza, te!
1 028 cikk
Csodára várva ülök itt e kora tavaszi szombaton, csipás szemmel ébredek e kései hajnalon. Emeletnyi magasból bal lábam már lógna le, de hopp, megcsapja a hideg, jössz gyorsan vissza, te!
fenyőfák ágán újra tél bent összehúz gyertya lángja simít illesse csókkal anyáink szegélyét mosolya ívét követik a fák
álmodok vállamtól vállamig... Amíg a hangod rámcsodálkozik
Gyűrűs udvarod. Gyűrű ujjamon. Arcod vak tükör. Arcom tündököl.
Elõfordul, hogy lassan kopik ki az ember csigolyái közül, de van az úgy is, hogy elviharzik, gyorsabban, mint ahogy jött. Ám akárhogy múlik a szerelem: csak sajog. Ha pedig már el is múlt? Nos, akkor annyi mindenre ad…
Utána...
Megcsókolt, Hangosan dorombolt. Én ellöktem...
Akkor fordul az ember a laphoz, Mikor nincs kinek elmondania Mindazt, mit a nap hoz.
Jankának (talán megsértődött az őszintéségért taln féltékeny volt Hármasra talán csak derogált neki)
a szétbontott, meztelen pillanatnak színe van, érezni illatát
holdleány hullámfényhídon: zengő nevetés se arc se szó se kép csak gyöngyközép
(a halott költőkért) az utolsó haláltáncon a sor, már a sokadik utolsón.
Az elfojtott türelem szelíden átkarolja pici kezével a hatalmasat
Tüzet rakok, mellé állok Dobom hátán messze szállok Pirkadó ég lelkem hívja Alig bírja lovam szíja
Petőfi Sándor: Szeptember végén című verse alapján Még ifjú szívedben lángol a nyár S Benned is élnek az emlékek De íme az ősz beköszönt már Nem marad más, csak az emlékek...
2001. X. 30.
2000. X. 2.
2000. IV. 3.
2000. II. 2.
2000. I. 11.
Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.