Petőfi Sándor: Szeptember végén című verse alapján Még ifjú szívedben lángol a nyár S Benned is élnek az emlékek De íme az ősz beköszönt már Nem marad más, csak az emlékek...

Már nyílnak a kertben az őszi virágok
Már hullik a lomb ablakod előtt
De szívedben él még egy nyári álom
Mely kedvesen, édesen bújik elő.
Még ifjú szívedben lángol a nyár
S Benned is élnek az emlékek
De íme az ősz beköszönt már
Nem marad más, csak az emlékek...

Lehull a szirom a fáradt őszi széllel...
Kedves! Ülj mellém, kérlek!
Fejed most hajtsd ölembe
Kezed tedd a szívedre
S mondd, ha előbb távozom, mint Te
Virágot síromra majd ültetsz-e?
S emlékedben él-e majd nevem?
Vagy, mint az álmokat, elfeleded...

Ha eldobod egykor a gyász-szalagot
Hozd el azt, tedd le síromra
Eljönnek érte az angyalok
Mielőtt éjfélt ütne az óra.
Majd ők csokorba kötik vele
Minden szép emlékem
S álmodban elviszik Neked
Mielőtt a nap felkelne...



Petőfi Sándor: Szeptember Végén

Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Még zöldel a nyárfa az ablak előtt,
De látod amottan a téli világot?
Már hó takará el a bérci tetőt.
Még ifju szivemben a lángsugarú nyár
S még benne virít az egész kikelet,
De íme, sötét hajam őszbe vegyűl már,
A tél dere már megüté fejemet.

Elhull a virág, eliramlik az élet..
Űlj, hitvesem, űlj az ölembe ide!
Ki most fejedet kebelemre tevéd le,
Holnap nem omolsz-e sirom fölibe?
Oh mondd; ha előbb halok el, tetemimre
Könnyezve borítasz-e szemfödelet?
S rábírhat-e majdan egy ifju szerelme,
Hogy elhagyod érte az én nevemet?

Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt,
Fejfámra sötét lobogóul akaszd,
Én feljövök érte a síri világbol
Az éj közepén, s oda leviszem azt,
Letörleni véle könyűimet érted,
Ki könnyeden elfeledéd hivedet,
S e szív sebeit bekötözni, ki téged
Még akkor is, ott is, örökre szeret!
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.