holdleány hullámfényhídon: zengő nevetés
se arc se szó se kép
csak gyöngyközép
nap fia napfényhídról hullámokba néz
s árnyakat vél látni
hold lánya hunyt szemekkel számlálja a csillagokat
a legfényesebbik karjaiba zuhan
zuhanva zuhan
hajnalban látni őket a tó felett, ködbe burkolóznak
testük a ruhájuk, partra vetve
táncuk könnyezte felhő, vihar a világ
öröknek tűnő sosincs végtelenben, reszketve őrülten
így nevetnek
holdleány hullámfényhídon: zengő nevetés se arc se szó se kép csak gyöngyközép
Tetszett a cikk?



