kérges lett alattam talpam nyoma
később visszanézek égő csipkebokrok
alján a szelíd és mosolyog
szolga lélek otthona kérges föld.
katedrális csönd fent harang
belül forgatja magától bűnben
harag szavak letépett képek
vérzik a ruhám alatt a csönd
fenyőfák ágán újra tél bent
összehúz gyertya lángja simít
illesse csókkal anyáink szegélyét
mosolya ívét követik a fák
hajnalban hűvösen a pulton
apró az ember visszaadja
kezébe magát pohár alján
ő mindig visszatér ha hajnal van
az égbolt képeslapján üzeni: jön
fenyőfák ágán újra tél bent összehúz gyertya lángja simít illesse csókkal anyáink szegélyét mosolya ívét követik a fák
Tetszett a cikk?



