"A szerelemnek távolság kell, hogy a szerelmesek azon keresztül közeledhessenek egymáshoz. A közeledés persze csak illuzorikus, mert a szerelem valójában eltávolít. A szerelem polaritás - a két szerelmes a világ két ellenkezõ töltésû pólusa..." (Szerb Antal: Utas és holdvilág)
KEDVES SOKADALOM!
Már régebben elhatároztam, hogy írok a rovatokról. Formát is találtam mindehhez: riportot, riportokat fogok készíteni önmagammal! Vagyis T-Rex és a fõszerkesztõ egy meghitt sarokban összeülnek, s egy csésze illatos, habos kávé mellett megbeszélik, hogy mit is illik tudni a rovatokról.
2001. október elsején a VersRovat a HarmoNet lapcsalád tagjává vált, ekkor indult a fõoldalon látható huszonkét rovat is. Gondoltam gondosabb, ha nem csupán a rovat és alrovat címek beszélnek magukért, magukról, de én is - mint szerkesztõ - ejtek róluk pár szót a könnyebb megérthetõség és kiigazodás kedvéért.
Hogy miért pont a szerelmi rovatokkal kezdem? A magam számára hadd tekintsem ezt afféle bemelegítõnek: talán ezekrõl a legkönnyebb beszélni, bármennyire hihetetlenül hangzik is ez, így: második pillantásra. Ez az egyik ok, de kerül még más is. Íme, ezt írtam a VersRovatról az Art'húr hasábjain: "Meglehetõsen sok a szerelmes vers [...] - mondhatnám úgy is: ez a fõ profilja. Persze szép számmal akadnak benne társadalmi és szociális problémákat feszegetõ strófák, szerelmet nem ismerõ lelki bántalmak, örömök, itt-ott kivillannak a combok, az erotika, máshol a természet bája andalít, van akit a Pokol csábít és a halál, s van akit az élet simogat, míg a Menny kapuján dönget... mert ahány szerzõ, annyi stílus, forma és mondanivaló." (Art'húr, 2001. I. félév)
Íme elsõ riportom önmagammal:
T-Rex Tehát szerelmes versekbõl meglehetõsen sok van a VersRovatban?
Fõszerkesztõ Sok-e? Ugyan kérlek: hiszen pont ez az, amibõl sosem elég, legyen bár lelki vagy testi! Hadd mondjam másként. A szerelem pontosan a fele annak, amit Petõfi is akart. Hogyan lehetne ebbõl sok, hm?
T-Rex ...?
Fõszerkesztõ Jól van, nem kekeckedem, persze, persze, értem a kérdést. Igen, a nem kifejezetten szerelmes alkotásokhoz képest sok szerelmes vers van itt. De mit vártál, mondd? Politikai költeményeket nem rakok fel erre a lapra, gondolom érthetõ okokból - azontúl a politika amúgy is bukás, és valójában teljesen haszontalan dolog. Tehát egyetlen dolog marad, ami igazán izgatja az embert önmagán kívül: a szerelem. Különben pedig te is jól tudod, hogy ide bárki elküldheti saját szerzeményeit. Nos, vannak olyan szerzõk itt, akik csak pár verset faragtak életükben: õk leggyakrabban - minek tagadnánk? - szerelmi hevülettõl felbátorodva pattantak pegazusra.
T-Rex S vajon annak csak mennyiségi okai vannak, hogy három szerelmi rovat van, sok-sok alrovattal?
Fõszerkesztõ Természetesen nem. Habár a mennyiség is szerepet játszott döntésemben. De, ha csak a mennyiség lett volna szempont, akkor életszagú példának okáért a Magámodókat is több rovatra kellett volna osztanom, és nem lett volna elegendõ az az egy. Egyébként a rovatok közt vannak átfedések; máshol is lelhetsz szerelmes strófákat, nem csak a három kifejezetten szerelmi rovatban. Nézz csak bele mondjuk a Napszakokba, fõleg az éjszakák alrovatba, vagy bárhova máshova!
T-Rex Akkor most mesélj, kérlek, magukról a rovatokról! Mi a különbség a három szerelmi rovat közt? Egyáltalán: van különbség? S ha igen, akkor milyen természetû?
Fõszerkesztõ Különbség? Ne kérdezz csacsiságokat, naná, hogy van! A szerelmet kronológiailag osztottam fel, ahogyan ezt már az EstFM-ben, A sárkány leheletében bátorkodtam volt megjegyezni. Elõször is vannak az udvarló, a szerelem beteljesülése elõtti versek, a szerenádok, a vágyakozók, áhítozók, esetleg bálványozók, valamint azok amelyek egy kis pajzánkodásra hívnak.
T-Rex Gondolom ezek vannak a Szerenád rovatban?
Fõszerkesztõ Jól gondolod. Aztán ott a Szerelembohóc rovat, amelyben a beteljesült szerelem boldog hõsei szerepelnek. Óvatosan jegyzem meg, hogy talán pont ezért a három rovatból ez a legunalmasabb: hiszen a boldogság, a beteljesültség késztet legkevésbé alkotásra, nem? Persze ez a rovat sem unalmas, sõt!
T-Rex S a harmadik?
Fõszerkesztõ A harmadik a szerelem múlásával kapcsolatos. Elõfordul, hogy lassan kopik ki az ember csigolyái közül, de van az úgy is, hogy elviharzik, gyorsabban, mint ahogy jött. Ám akárhogy múlik a szerelem: csak sajog. Ha pedig már el is múlt? Nos, akkor annyi mindenre ad alkalmat: búcsúzkodásra, sápítozásra, néha még vádaskodásra is. A szerelem múlásának tehát több arca van, mint egy felvonulásnak március tizenötödikén, s e számtalan sok arcát próbáltam belesûríteni a Fájlalomarcod rovatba.
T-Rex Rendben. Nem is tudom, maradt-e kérdésem?
Fõszerkesztõ Ha valami kimaradt, akkor majd felteszik a kérdést a VersRovat szerzõi és olvasói.
T-Rex Talán annyit árulj el még, hogy legközelebb melyik rovatról szeretnél beszélni.
Fõszerkesztõ Melyikrõl? Mondjuk a Szülõföld rovatról, ha lehet. Szeretném kicsit „fellendíteni”, szeretném, ha minél több szülõföldrõl, otthonról, honvágyról szóló szterzemény érkezne. Illetve lesz egy ezzel a rovattal kapcsolatos játék is nemsokára.
T-Rex Még egy utolsó kérdés: Weöres Sándor Pastoralle címû versét melyik szerelmni rovatba raknád?
Fõszerkesztõ Mutasd csak! Hm. Talán a Szerenádon belül Afrodiziákum alrovatba, de belefér a Szerelembohócba vagy a Fájlalomarcod Bennemsajgó alrovatába is. Mindig örülök az olyan költeményeknek, amelyek több helyre is beférnek. Ebben az esetben biztos megmakacsolnám magam, és addig forgatnám a dolgot, amíg bele nem pöccinteném egybe a nem szerelmi rovatok közül…
Weöres Sándor
Pastoralle
Bõrödre zöld fényt lop a félhomály
s két szemgolyód egészen elsötétül.
Lehelleted s vállgödrömbe szédül,
nyakamra száll a pilleszárnyu száj.
A szíved lüktetése szíven üt,
feszes indák fonódnak derekamra,
te vagy köröttem fönn, lenn jobbra, balra,
élõ koporsó, átfogsz mindenütt.
Oldalam bordás temgerpartja mellett
hogyan hullámzik a hasad , a melled!
Fekszük, lelketlen, mint az állatok.
Megindulnak félelmes áramok,
mint fellegárnyas föld felé a villám.
Aztán burkot von a könny a pupillán.
Elõfordul, hogy lassan kopik ki az ember csigolyái közül, de van az úgy is, hogy elviharzik, gyorsabban, mint ahogy jött. Ám akárhogy múlik a szerelem: csak sajog. Ha pedig már el is múlt? Nos, akkor annyi mindenre ad alkalmat: búcsúzkodásra, sápítozásra, néha még vádaskodásra is. A szerelem múlásának tehát több arca van, mint egy felvonulásnak március tizenötödikén, s e számtalan sok arcát próbáltam belesûríteni a Fájlalomarcod rovatba.
Tetszett a cikk?



