Demján Irén Írisz: Fény hull
lopakodó őszben árnyékra fény borul
1 028 cikk
lopakodó őszben árnyékra fény borul
Hideg harmattal takarózom. Ajtók és rácsok mögött őrzöm tiltott szerelmeim. Titkukon moha nőjön. Folyosók mélyén és sötét szobákban járkálok magam. Anyaszült meztelenül, tudva: a szél is feltámad majd.
alakom parányi pontja kéklik a messzeségben majd megáll és vár, de csak a képzelet köti gúzsba
Köves út, felvisz, de lefele rosszabb a lábnak.
Tájbadermedt fák, mint néma szobrok
Durcás ajkad nedvesen köszönt vissza rám, s álmosan sziporkázó kék szemed csillant fel a távoli Sétáló-utca esti szürkületében
dicsérlek hajnal, bár tudom ezer veszéllyel kopogtatsz és egyszer hiába keresel, Te síromnál állsz vörös szemekkel
Puha párnádra rátelepszik az éj. Szíved dobbanása a csend remegése.
nem éhezve nem megfázva megbújni egy nyirkos házba nem ölni, nem csalni, lopni nem kotródni, kujtorogni
Lassan kelt fel a nap azon a reggelen, Mintha ő is halni készült volna. Mégis, egész éjszaka nappal volt, Már harmadik éve.
Nekiláttam lapátolni. Laci persze csak megjegyzéseket tudott tenni, hogy milyen bénán fogom a lapátot, hogy biztos nem csináltam még ilyet. Megmutatni persze nem mutatta a helyes fogást, inkább csak támaszkodott, majd…
talán, mert nem is tudok és te sem akarsz igazán motorozni
színarany fonalként tereád tekertem
Halvány lángomba csak Te nézhetsz. Gyertya vagyok. Érted égek el.
fehér fogait mézízű mosolyban csillantva kérdezte: mondd játszol-e velem?
Ülünk a rettenetes csendben, ülünk egymással szemben.
élednek az éjszaka lényei sűvít a bagoly
Mit keresel az éjjeli asztalon
ha fokozódik a mámor madarak lopakodnak közeli ágakra jámbor állatok leskelődnek, legelésző tehenek gyorskezek tombolnak a dobokon, messzire zengő a jókedv
Nem akarom, hogy Napsugarunkat az aranyló Hold felfalja
Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.