Valaki, akinek a száját adja Valaki, akinek a szívét adja Valaki Valaki Valaki
Átölel a holdsugár -
Ezüst fénye arcom sápasztja,
mint egy édes kicsi kínai leány
Lépte tipegő -
Csöpp kis lába égő fájdalom.
Megnyomorították, hogy
Csepp legyen s a férfi népnek,
így jobban tessen.
Ki mondja meg, miért?
Esténként, mikor a kisszolgáló
tekeri le a gyolcsot,
Rothadás illata tölti be a szobát.
Fáj, fáj, nagyon fáj!
Csupa szenvedés az élete!
A férfiak játékszere.....
Szenvedélyük, szeszélyük,
vad vágyuk mind őrajta töltik ki!
Ki mondja meg, miért?
Hull hull hull a barackfavirág.
Lágyan énekel a kis kínai leány.
Dala mégis messze száll.
Hegyen-völgyön szól az ének,
S benne tengernyi fájdalom...
Az ajtó kitárva,
csendes nyári éjszaka.
S vár a kicsi lány -
Jön Valaki!
Valaki, akinek a száját adja
Valaki, akinek a szívét adja
Valaki Valaki Valaki
hull hull hull
arcára pereg
könnye, mint a barackfavirág
szendereg a kicsi lány......
Tetszett a cikk?



