Ezernyi fénycsók tapad az ablakon, S a múlt verõdik vissza az àrnyakon.

Ezernyi fénycsók tapad az ablakon,
S a múlt verõdik vissza az àrnyakon.
Diadalmas víg gazsàgok a székeken,
Màr csak emlék, pedig hogy szerettem.

Hívogat a kihalt vàros fénye,
S a kék Duna làgy keringõje.
A vàros képe vànnyadt, véreres,
Nem maradok adósod vén szekeres.

Utunk sokszor körbe vitt ugyanott,
S lovad patkója bàr megkopott
Dalod víg maradt és csak kacagott.

Keleten az ég màr halvànyvörös,
Bukott csillagod csökönyös.
Ezer ablak àlmosan mered,
S az àlomtakaró lepereg.

Utcàkra vonszolt tekintet,
Végigsimítja a vén holdteret,
Szürke fàtyolt ragad a lehelet,
S az aranymezõ fejed felett.

Lelked vàgya a végtelennel hatàros,
Naívsàga vonzóan bàjos.
S rabja lettem,
Hàt rabsàgomért fénycsókkal fizettem.
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.