Lágy volt, lágy s mégis égető
Váratlan jött, s én remegő
Vággyal néztem szemedbe.
Puha arcod kezembe vettem
Égő szemem szemedre vetettem
A hangod neked is elakadt
Hajad egyre cirógatta kezem
Valamit akartál mondani nekem
De csak némán néztél reám.
Csillag ragyogott szemedből felém
Örvénylő mélyében elvesztem én
Magával sodort tajtékzó vihara.
"Kék szemek" - mondtad, "Ártatlanok" - nevettem
Menekvő-tomboló vágyaktól remegtem
S megcsókoltalak.
Ezernyi csoda égő-vágy ajkadban
Hűs patak tűz-táncát megkaptam
E csókban.
Aztán a zavar csendesen ránk köszönt
Tűnődő mosolyt mosollyal ötvözött
S csak ültünk mozdulatlan.
Nem mertem maradni, el kellett mennem
Féltem attól, mit meg sem tettem
Amit tenni annyira szerettem volna.
Szerettem volna, ha ajtódat zárod
S ölelő karod felém kitárod
S Te megtetted volna.
De elmentem messze,
Bár könny ült szemembe
Elmentem.
Szerettem volna, ha csókodat
Követi ezernyi másik
S mosolyod mosollyal,
Kezed kezemmel játszik.
Szerettelek volna csókolni
Csodád előtt vágyakkal hódolni
Kérő verssel érted bókolni
Vágy-tenger vízén veled feloldódni.
Nem mertem maradni, éreztem: félek
S ha maradok, akkor megkérlek Téged
Hogy kincsed add nekem
Tomboljon érzelem
Vad vihara.
Elmentem, de ígérem: eljövök újra
Hisz vágyam hív e gyönyör-kútra
Tiltott gyümölcs - kárhozat-édes
Lennék érte bármire képes
Vigyázz reám.
Lágy volt, lágy s mégis égető Váratlan jött, s én remegő Vággyal néztem szemedbe. Puha arcod kezembe vettem Égő szemem szemedre vetettem A hangod neked is elakadt
Tetszett a cikk?



