Juditnak
Széthasítottál mindent
miközben szeretet adtál
én csak álltam melletted,
mint elítélt a falnál.
Szememen kendő,
mögötte Téged láttalak,
Téged, te meztelenül
testedben kitárt alak.
Szemérmed a földön hever,
véres tetemem mellett,
és szeplőd, a sok százezer
öleli körbe apró melled.
A kivégzőosztag már elvonult,
a sár nyaldossa barna hajam
Felettem fekszel, és szíven lőtt
testem nézed lankadatlan.
De felállsz. Majd elmész.
Vár a jövő, Te is tudod,
de előbb még egy nagyon merész
mozdulattal felém dobod
Füstölgő fegyvered.
Juditnak Széthasítottál mindent miközben szeretet adtál én csak álltam melletted, mint elítélt a falnál. Szememen kendő...
Tetszett a cikk?



