Egyszer volt, hol nem volt,
Volt egyszer egy kisleány
Anyukával együtt sétált
Véges-végig az utcán.
Kis kezével fogta forrón
Anyukája nagy kezét
S tátott szájjal hallgatta
Néki szóló szép mesét.
Mesét hallott kis nyusziról
Fürge lépte hogy szaladt!
Máskor meg a hableánnyal
Táncot járt a kis patak.
Erdõ mélyén kis kunyhóban
Éldegél egy nénike
Néha-néha megkeresi
Könnyû lábú õzike.
Szólt a mese arról is, hogy
Tündérország messze van
Nem visz oda repcsi, vonat
Mert az út szívedbe' van.
Bizony sokat ábrándozott
Arról ez a kisleány
Tündérek közt de szép lenne!
Egyszer elvisz a mamám?
Jó leszek és szófogadó
S megmosom a fogamat
S este mindig rendbe rakom
Ágyamat és polcomat.
Aztán egyszer azt mesélte
Édesanyja szelíden
Jön hozzánk ma egy varázsló ..
„Ha látom, majd elhiszem!”
Kézen fogta a mamája
S elindultak kettesben
Tágra nyitott kis szem mondta:
„Úgyis, úgyis meglelem!”
Játékboltnak vitrinjében
Ajándékok hada vár
Kacsint rád az üveg mögül
Egy kis oroszlán-király.
Tigris, maci, nyuszisereg
S ott ugrál egy póniló
S ráköszön egy hang mögötte:
„Én vagyok a varázsló”
Szeme-szája tátva marad
„Olyan, mint egy emberke”
„Mit varázsolsz, bácsi, kérlek?”
Csak szemével kérdezte.
Ezt a verset hoztam Neked
S varázsolok egy kicsit
Hunyd be szemed: „Hókuszpókusz”
S fogadd el ezt a csokit!
Mesét hallott kis nyusziról Fürge lépte hogy szaladt! Máskor meg a hableánnyal Táncot járt a kis patak...
Tetszett a cikk?



