Pécsi Marcell: Mese hirtelenjében
Lillinek [...] -Te, kisfiam - szólt most a fehér ember kisebbik fehér fiához -, te megmászod a fehér hegyeket, bizony sebtiben átkelsz rajtuk, s addig meg sem állsz, míg meg nem találod a nem fehér várost és benne…
1 028 cikk
Lillinek [...] -Te, kisfiam - szólt most a fehér ember kisebbik fehér fiához -, te megmászod a fehér hegyeket, bizony sebtiben átkelsz rajtuk, s addig meg sem állsz, míg meg nem találod a nem fehér várost és benne…
Egyszer volt, hol nem volt, egy 200 éves könyvben, volt egyszer egy nagyon öreg mese, s annak három szép fia. A legnagyobb így kezdődött: „Egyszer volt, hol nem volt...”, a középső pedig így: „Hajdanában...”, a…
Mjamendi és Hodaj dolgoztak. A kör alakú rácsozatra állatbőrök kerültek, hogy a szél elől elbújhassanak mögüle. Az egymáshoz erősített, íves botokra pedig a közeli folyó partján szakított növényeket kötözték. Ez…
Kortalan eszme Eszméletlen kor
Rongyos mesekönyv nyúzott lapjait forgatva peregni kezdenek a megálmodott pillanatok archívnak tűnő másolatai.
Gyarló emberi gondolkodásmenet, tettei kiszámíthatatlanok, kegyetlenek! S ha érzem szenvedsz, ha könny csillog szemedben, ordítanám, hogy meghalld: - Kérlek ne haragudj! Ezt igazán nem akartam!
A szememből indul De szívemből ered, Az arcomon gördül De lelkemre csepeg
Nem tudom, hogy búcsúzóul mit mondhatnék neked Annyi kimondott és ki nem mondott szó után Annyi pillantás és hallgatás és annyi csók után – Bár tudnád mit jelent nekem, hogy ismerhettelek
Kiömlik a légbe a vágy. Szinte tapad a bujaság. Felolvadt tekintet: mezetlen delej, elveszejt.
„Velem szemben nem kellene Szemtelennek lenned Etele, Mert ez esetben ereje lesz Hevemnek fenekeden!"
Mi lesz velem hova jutok Mit tesz velem ez a tűz Próbálom még visszafogni De a szívem egyre űz
Este van. Nem messze tücsök ciripel. Egy kis széken ülök és írom versemet.
mint Shakespeare meg az ő szonettjei rózsa, homok, lányok, arc, szárny, semmi, szó, csillag, haj, csók, homlok, kéz, szerelem, nap, egymás, fény...
Napra nap jön, S éjre éj...
megint beesteledik ilyenkor lemerül az ég ide az ablakig...
Hidd el nem is az fáj, hogy elhagytál érte Csak az, hogy az úton nem is vettél észre.
Soha ne mondd, hogy vége! Csak azt, hogy ennyi volt, de megérte...
A hiú remény ismét csalfa Sok beszédnek sok az alja. Leteszem hát lantomat, Nem pengetek húrokat.
Odafenn hiába kopogtatnék a lét zárt kapuján. Inkább itt lent iszom.
Tegnap láttam egy álmot: Sötet volt és piszkos; A világ engem nem szeret, Sajnos...
Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.