(részlet)
Kihúnyt a láng,
A szív kihűlt;
Az érzés
Barátsággá szelidült.
A hiú remény ismét csalfa
Sok beszédnek sok az alja.
Leteszem hát lantomat,
Nem pengetek húrokat.
Prózában szólok eztán Hozzád
Rímeim a múlt kínját hordják.
Strófák viszlát örökre,
Nincs okotok örömre.
A hiú remény ismét csalfa Sok beszédnek sok az alja. Leteszem hát lantomat, Nem pengetek húrokat.
Tetszett a cikk?



