A hiú remény ismét csalfa Sok beszédnek sok az alja. Leteszem hát lantomat, Nem pengetek húrokat.

(részlet)

Kihúnyt a láng,
A szív kihűlt;
Az érzés
Barátsággá szelidült.

A hiú remény ismét csalfa
Sok beszédnek sok az alja.
Leteszem hát lantomat,
Nem pengetek húrokat.

Prózában szólok eztán Hozzád
Rímeim a múlt kínját hordják.
Strófák viszlát örökre,
Nincs okotok örömre.
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.