Este van. Nem messze tücsök
ciripel. Egy kis széken ülök
és írom versemet.
Felettem sápadt lámpa
Ontja bágyadt fényét,
Alatta görnyedt alak:
Ez volnék én.
Szavak rendezett erdeje
Alkotja rendre versemet.
Az idő lassú folyása
Rímeimet egyre csiszolja.
Az égen komor felhők sorjáznak,
Melyek hamarost könnyes
terhükkel bombáznak.
Enyhe szél fújdogál,
A nyár már lagymatag,
Nemsoká ősz, s tél jön
Mely hoz sok-sok havat.
Holnap már szeptember,
Majd berregős hónapok,
Melyek egyre-másra
Kurtítják a napot.
De az Idő mint mindig
Ezúttal sem áll meg,
Nem kell már egy év sem
És ismét forró nyár lesz.
Este van. Nem messze tücsök ciripel. Egy kis széken ülök és írom versemet.
Tetszett a cikk?



