Eljött hát újból, életem negyvenötödik ősze.
Igen, negyvenöt esztendő, míly kevés annak, ki kilecven,
S míly sok annak, ki huszat sem élhette.
Negyvenöt év nyári esőben és hideg téli szélben
Sok-sok esztendő sok-sok év őszi tocsogó esőben,
Lehulló tarkaleveleket fújó kerge őszi szélben.
Lábam alatt mint puha párna, zizzen a rőt avar,
Oly meghitt e nyugalom hisz itt senki sem zavar.
Némaságott felverő emberek, szüreti nótaszó, vígság,
Ez ez öröm szívemnek-lelkemnek, legszebb óhaja, kívánság.
Emberek közt szőlőt szemelve, lelkem újra megifjodott,
Negyvenöt évemet elfeledve, szívem újra - újra virgonc.
Eljött hát újból, életem negyvenötödik ősze.
Tetszett a cikk?



