Folyton zizzen a szélben a lehulló levelek Árnya,
zubogva- csobbanva csörgedezik lelkem patakja körötted,
Nézel, s Nézlek bárhol is jársz - járok, hidd el,
Nélküled az élet sosem kellett.
Bárhol is jártál megtaláltalak,
mégha röpke idő - mig láthattál -,
olykor félve, sirva mondtam el neked,
miért mindíg téged kereslek.
Hallottad a szél neszét,
mondtad
mily különös rejtelem,
nevét nem mindig tudtad,
s nem volt már semmi sem élettelen.
Itt zúg Benned - Bennem,
idegenként is érezted talán
- elszáll -, majd újra visszareppent
Hozzád is a Fehérmadár.
Míg meglesed a fák mögül,
Míg kergeted a szellőtáncot,
elmúlunk csendesen,
de tudva - újra egymásra találunk.
Nézed Magadat a tükörben,
mely lelkem hangján szólit,
lengedezz hát mindíg velem,
felhők-napok-holdak táncán.
mondtad mily különös rejtelem, nevét nem mindig tudtad, s nem volt már semmi sem élettelen.
Tetszett a cikk?



