Csend van, melyet megtörni vétek.
Ilyenkor előjönnek az emlékek.
Fájón táncolják a szívet körül,
S mardossák a lelket kegyetlenül.
Én mint emlék, vajon eszébe jutok-e valakinek?
Küld-e emlékem könnyet két szemébe?
S halk suttogásom jut-e még eszébe?
Mert számomra ami történt, el nem felejthető.
Nekem ő volt a fontos, s az első.
S míg eggyütt voltunk, boldogság ölelt át bennünet,
De most csend van melyet megtörni vétek.
Fájón táncolják a szívet körül, S mardossák a lelket kegyetlenül.
Tetszett a cikk?



