Porszem vagy és sodor a szél
a sok por között kosznak látszol:
pedig Kor-szem vagy-
általad látom merre lépek,
messze és távol...
Veled élnek a világ-lények-
Porszem vagyok és kosznak látszom,
pedig csak sodor a szél
Kor-szem vagyok,
aki lát és ír
aki írni bír és mer,
mert vár-
Porszemek vagyunk és sok a por,
sziliciumig hatol bennünk a lét
Kor-szemek vagyunk
és sodor a szél
amerre fúj, újra szemek nyílnak,
tenyerek hívnak
megköt a növényzet,
az állatok vizet remélnek...
Bennünk az Ég,
ne félj!
Kor-szemek vagyunk és sodor a szél amerre fúj, újra szemek nyílnak
Tetszett a cikk?



