Efraim Staub: Látomás
Fékezném egyre léptem, De jaj most nem lehet.
142 cikk
Fékezném egyre léptem, De jaj most nem lehet.
gyöngysort csörget fűszálakon a megfagyott pillanat
Lee Rosel vagyok. Háború van, lőnek.
Ekkor a fejemben egy csodálatos költemény kezdett kibontakozni.
Ahogy beledobta a mangót a vízbe csodálatos szép halak szöktek a felszínre.
Megkérdeztem a költőt, mit szólna, ha felakasztanám
Rögtön kötélre itéltem, mint idegent, jó szokás szerint
Én csak ősszel tudok boldog lenni
Ha az meglenne, lenne elég vonat a katonákat a frontra vinni.
De jön az ősz, Az eső, elmos minden nyomot.
Beleültél egy rágógumiba, mondta, míg én a csomagjait cipeltem
Soha nem érzett Erő és Varázs Fogja a félelem kezeit
Éjszaka, mely sötét pilláit Próbálja tündérmese álmán, Nyomja-domborítja mosolyra arcát
szerelemre és kéjre éhesek, sőt pénzre, ételre, barátokra, mindenre.
sütkérezem hangod forró sugaraiban
a kitört hajnal ébresztett s felsértette álmom vékony szövetét.
A hegy mögött lehulló Nap végigcsókol arcomon
(haikuk)
Egy emlék illata benned, S belőle nem lehet kitörnöd.
Benneragadt nyomom, Cipőmön Pesti asztfalt.
Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.