Esik az eső, fázom,
Hol vagytok barátok?
Míg tartott a nyár,
Rám sok öröm várt.
Megismertem minden arcát,
Jót, szépet, és boldogot.
De jön az ősz,
Az eső, elmos minden nyomot.
Ahogy elmúlik a nyár,
Sok barátságra feledés vár.
Az arcomat, hideg eső áztatja,
Szívemet a bánat körbe fonja.
Nincs semmi, mi meleget adna,
A nap is felhőbe burkolózva.
Fázósan tekint le rám,
Sehol egy jó barát.
Megpróbál még segíteni.
Maradék melegét szívemnek átadni.
De ez a sugár, későn jött már,
Rám a feledés homálya vár.
De jön az ősz, Az eső, elmos minden nyomot.
Tetszett a cikk?



