Csontomig hatoló káosz rémülete
Vígasztaló illatodba bújik a zokogás
Soha nem érzett Erő és Varázs
Fogja a félelem kezeit:
Évszázadokkal ezelőtt elhajított kő
Ami ugyanúgy hever lábaim előtt
Felveszem: érzem rajta akkori kezed melegét
Megjelentél és megjelent egy újabb díszlet
De a Lényeg ugyanaz maradt.
Soha nem érzett Erő és Varázs Fogja a félelem kezeit
Tetszett a cikk?



