A csigalépcsők versenyt szeretkeznek árnyékuk terjed, egyszerre antik és proletár ez a pesti mediterrán.

Behúz az út,
átvezet
a megroskadt fatömeg,
s én máris törpe vagyok.
Édeskés korhadás,
csuklót kanyarítva
nekiveselkedem:
felsír a tér,
belesek
régi könyvként nyílik
port nyelek.
Vagy óvó tenyérként hordoz át
egy Fantázia-virág,
a pillanat
lemeztelenítve az időt
s megvonva:
mesék boltja,
kirakat.
A szétrúgott köveken
én vagyok a történelem
vagy legalább valamit belőle kilopok.
Érzem, lesnek.
A csigalépcsők versenyt szeretkeznek
árnyékuk terjed,
egyszerre antik és proletár
ez a pesti mediterrán.
S én a gangon
fejemet felszegve
tág mosollyal
szabadság-transzban pörgök,
mintha kút aljáról ölelném a Napot
dohos keringő
elkenődött gyerekzajok
míg el nem hordja az utolsó fénynyalábot
a délután.
Arcom hirtelen meztelen,
két térden ébredek:
hideg.
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.