Nyakunk köré lasszót dob s leránt éjszakai ágyunkra az álom. Fölöttünk megrian, s mélyen megreped a csönd.
Naponta megméretkezünk,
ezen a felbolydult földön.
Mérlegre tesszük önmagunkat
a hétköznapok
bádogserpenyőjében.
Összezsugorodnak köröttünk az esték,
mint fáradt homlokunkon a ráncok.
Nyakunk köré lasszót dob
s leránt éjszakai ágyunkra az álom.
Fölöttünk megrian,
s mélyen megreped a csönd.
Vihar van,
az éjszakát ostromló vihar.
Álmunkból kitépve
a szél szaggatott
himnuszára riadunk.
Tántorgunk
villámokkal megkeresztelt
butoraink között
akár az éjszakai részegek.
Tetszett a cikk?



