egy pillanat mûve volt csupán,
ahogy vizsgáltam enyémet -,
s e gõgös pillanat után
szánkózott az élet.
míg naív kódoltságom hangolt fel,
gondoltam: - baj nem érhet!
a feltörekvõ mím vakított el,
ez oldozta a mérhetetlen sérvet
szívemen; s most íme:
nem találok oly kimondatlan rímre
ami kifejtené belsejét, vagy fordítva,
szétfeszítené azt ordítva,
lágyan, rá gyöngyfonatot kenne,
betekintene minden lyukas zsebbe,
ahol foszlányaira még folyamatot mérhet;
egy pillanat mûve csak…ennyi minden élet.



