Régen jobbágy nem szólhatott úrilányhoz, Deresre húzták, ha azt mondta, szeretem!

Megfoghatatlan érzés futott végig rajtam,
Létezik az igaz nagy szerelem?
Én szebb és odaadó szerelmet vártam,
De mi jutott, csak magány és gyötrelem.

Régen jobbágy nem szólhatott úrilányhoz,
Deresre húzták, ha azt mondta, szeretem!
Te paraszt vagy, nem értesz csak a munkához,
Mégis gazdád lánya felé nyújtod kezed szemtelen?

Ma mikor nincsenek kasztok, megtörténik,
Ne lehessen enyém a lány, ha szeretem?
Mert sok szülő korlátok közé ékelődik,
Ha kocsid nincs, akkor Őt nem engedem!

Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.