Megfoghatatlan érzés futott végig rajtam,
Létezik az igaz nagy szerelem?
Én szebb és odaadó szerelmet vártam,
De mi jutott, csak magány és gyötrelem.
Régen jobbágy nem szólhatott úrilányhoz,
Deresre húzták, ha azt mondta, szeretem!
Te paraszt vagy, nem értesz csak a munkához,
Mégis gazdád lánya felé nyújtod kezed szemtelen?
Ma mikor nincsenek kasztok, megtörténik,
Ne lehessen enyém a lány, ha szeretem?
Mert sok szülő korlátok közé ékelődik,
Ha kocsid nincs, akkor Őt nem engedem!



