Szalai Krisztina: Sétáink Ádámmal
Hallgatagon járjuk az utcákat. Minden utcasarok egy stáció.
182 cikk
Hallgatagon járjuk az utcákat. Minden utcasarok egy stáció.
Megőrizni tárgyak nélkül Vagy azokkal is képtelen
Talán itt zuhant Csillag-kő apám
A tejfogú köd fogaival marja, tépi a rozsdás korlátvasat, befolyik mindenhová, beleibe issza a lámpafényt.
Igen, tehát mesélek az összkomfortos és kényelmes anyaméhről, Amely kényelmesebb és szentebb a legitim óceánjáró gőzösöknél, És a mulatók hányás illatánál.
Nesztelen a vég, beteljesületlen.
Átbillent rég a mérleg
Volt, hogy a bánat várta a holnapot
mint valami komor faragott templomi kőalak, s ijedt csendet szónokol
nem kívánok tetszelegni jókat okosat mondani mégis érzem valami hiányzik belőlem mindegy mikor s miért
Ízeltlábú fehér angyal Jöjj be, kitárom ablakom
Lopótök és mankó; testrészeit hasztalan kereső zord hős
lábam körül immár hetedhét fátyol áttetsző lettem akin fény táncol lidércként lengek saját agyamban
nem tudom miért suhognak rendületlen szájukban aranyzablákkal de mégis érzem átvágtatnak létemen hiányzol
Bocsásd meg, hogy voltam, Még halálomat is Eltékozoltam.
Sárral dögönyözik, csőrükkel rendezgetik picinyke fészkük. S hogy dolgoznak, szorgoskodnak, mi csak ámulva nézzük
Megéltem a Mennyek Minden Poklát
a remény, a remény maga. Én is remélem, hogy végre magamra hagy.
Nyugati szél zárja könyvem, Együtt fázunk, reszketünk
Olyan szép a tanya téli alkonyon, mikor bekönyökölt az este az ablakon.
Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.