Móritz Mátyás: Nem csak...
Ezt a széket arrébb lökni vonat elé lefeküdni megvívni még egy-pár harcom szétszaggatni vasálarcom
182 cikk
Ezt a széket arrébb lökni vonat elé lefeküdni megvívni még egy-pár harcom szétszaggatni vasálarcom
Emberi alakot ölt, s boldog asszonyi arcon a mosoly finoman ébred, ahogy körém ölelő kart fon.
Megpihenni, feledni jöttem ide, hol zajos a város, itt is csak halandók élnek, a szív itt is magányos.
Mint a többi célja vesztett úgy játszol a meddő húrokon, míg a föld moraja reszket, csak az elmúlással vagy rokon?...
A múlt után alvó pataknál bolyongok.
Öltözz szmokingba vasalt derékkal, s legyen nyakkendőd csíptetővel -
Mindenre csend ébred, Ezer csillag hullik, Nyugovóra térnek.
A mozdulatlanságba belebolydul a világ
Ha tűzbe ért a kéz, És ég még.
magam mint egy fűszál elfújható vagyok
Hideg harmattal takarózom. Ajtók és rácsok mögött őrzöm tiltott szerelmeim. Titkukon moha nőjön. Folyosók mélyén és sötét szobákban járkálok magam. Anyaszült meztelenül, tudva: a szél is feltámad majd.
Köves út, felvisz, de lefele rosszabb a lábnak.
nem éhezve nem megfázva megbújni egy nyirkos házba nem ölni, nem csalni, lopni nem kotródni, kujtorogni
ha fokozódik a mámor madarak lopakodnak közeli ágakra jámbor állatok leskelődnek, legelésző tehenek gyorskezek tombolnak a dobokon, messzire zengő a jókedv
Az állomás, romos fala mellett odavetett zsákok, batyuk hevernek, majd visszaáll a régi rend: marad a lakatlan, elhagyott színtér
egy élet barázdáiból
rágyújtanak a szirénák a magányos szökőkutak vízén át
(ketten együtt) [...] Tömörülnek, süsüsödnek Mint a bozonkondenzáció.
ahol lakik a sóhaj ahol nincs mosoly
S látom hogyan Mélyül a vájat Nincs már kijárat Csak sóhaj
Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.