A függönyt átjárja, lengeti lágy tavaszi szél.
Sétára csalogat.
Magatehetetlen nyakigláb kamaszomat tolókocsiba ültetem.
Indulunk.
Szorongva lépek ki a kapun.
Miközben tűnődöm.
Év múlik évre egyre hosszabban, magányosabban, fájdalmasabban.
Hallgatagon járjuk az utcákat.
Minden utcasarok egy stáció.
Játszóterekről kikoptunk „osztályidegenek” lettünk.
Állandó útitársaink a szánalom, s a bámulat.
Hallgatagon járjuk az utcákat. Minden utcasarok egy stáció.
Tetszett a cikk?



