Nyugati szél zárja könyvem, Együtt fázunk, reszketünk

Éji tábor parazsánál
Titkot látok, egyedül.
Csoda hever körülöttem,
Innen jöttem legbelül.

Sóderparton csodálkozom
Rég nem látott világra,
Víz oltárán imádkozom,
Hazatértem Dunámra.

Megtisztel, hogy belenézzek,
Imakönyvét megnyitja,
Kifeszített fényes bársony
Csillagjegyem otthona!

Egyet lapoz, látni enged
Apró pontok rendszerét:
Ként és berillt, jáspist, rezet,
Nem színtelen feketét.

Úgy érzem, csak nekem feszül,
Hiába jön kishajó!
Nincs most hullám, fodrozódás,
Dunám könyve kitartó!

Megint lapoz, vagy tán nem is,
Északról egy csorda jő,
Égi vándor legelője:
Tejút ösvény a mennykő.

Nyugati szél zárja könyvem,
Együtt fázunk, reszketünk,
Víz illatát hozza nékem
Elnyűtt nyárfán keresztül.

Vakon nézik a többiek:
Mélyen alszik a Duna?
Nekem most él, nappal pihen
Pontyok, márnák otthona.
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.