éjszaka bársonyköpenye
aranyló csillagokkal fércelve
ráborult az álmodó kertre
élednek az éjszaka lényei
sűvít a bagoly
dalol a fülemüle
denevér fejem felett
mélyrepülésben suhan
nyílik az estike
édes illata áthatol
hetedhét határon
a fények aludni tértek
a hold is elfogyott
nem látja szerelmét
a napot
a csillagok nem
vigasztalják
kínozza a magány
hát sápad csak sápad
az én szívem is oly árva
s nincs ki vigasztalja
a rég elszunnyadt
vágy éledni kezd
és bensőm gyújtogatja
hűs forrásvíz nem
csillapítja
mi lesz velem
mit tegyek hogy
a szívem otthonra
leljen és vágyó
dala szerelmesen
ölelkezzen
valahol
valakivel
élednek az éjszaka lényei sűvít a bagoly
Tetszett a cikk?



