gremory!: Vonalak
Tollba mondom az életem.
155 cikk
Tollba mondom az életem.
Azt hiszem kiáltanom kéne: - Már mindenki alszik, nem szabad! - Jó, akkor csendben kiáltok!
Napfény, ne nézz rám, szellő, ne simogass
Nincsenek meg a szavak. Otthon tartottam őket egy Dobozban
2002. V. 14.
Az idö múlik, azt mondják. Ha túl lassan, hát elhordják.
Küzd a toll a papírral, Ahogyan én is a szavakkal.
Ez az Első Versem melyet írok Ezért nem is hangzik igazán jól. De hát senki nem kezdi a csúcson.
2002. IV. 30.
hangok szavak némák
Azután ír: ujjai holdprizmák A derengő papír felett.
Vers a tél és vers a nyár A jégverés, a napsugár
Az utak vittek, álmodtak, szerettek, s minden útból az úttalan maradt meg.
minden csak költemény minden csak játék
Sodornak észrevétlen félig kész mondatok az egész még oly törékeny
Too much lies in the world
elégettem a könyved nem lesz költő belőlem
Évszázadok óta így volt mindig, Ha harcolni mentek, vagy csak inni.
Néha szelíd, néha kegyetlen Ízlelgetjük és rójuk a sorokat
sarkon fordult és hazament
Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.