Évszázadok óta így volt mindig, Ha harcolni mentek, vagy csak inni.

Az idő lassan tapossa malmát,
Mégis szabadon száll, mint egy madár
És a rettenetes rímek szólnak,
Hogy még fessek fényt az utókornak.

Egyszerű, nem csengő sorok ezek,
Csak párosan szólnak a sorvégek,
Évszázadok óta így volt mindig,
Ha harcolni mentek, vagy csak inni.

Az idő lassan tapossa malmát,
A huszadik is leülte napját,
Mindenkit meglepve végül eljött,
És úrként áll a kis költő előtt.

A költő sosem lesz már ugyanaz,
Érte még Isten is megirgalmaz,
De hajója elhagyott sok embert,
Mert könnyei táplálták a tengert.

Már megvívta az első csatákat,
Sok vérző sebet szerzett magának,
De tanult mindből, múltból, jelenből,
És most egy büszke arcot emel föl.
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.