Vigyázz rám, hogyha félek
Ha a semmibe nézek
Fogd meg kezem
A ki nem mondott szavak
Fájdalma éget
Segíts nekem.
Magam vagyok
Mióta megszülettem
És néha nagyon egyedül
Szívem, mint kő a folyóparton
Hideg, de izzik legbelül
Önző, s néha nagyon kegyetlen
Dallamok zúgnak
Sorok keringnek bennem
S lábam elé ha lehullnak
Már nem hagynak egyedül lennem.
Vigyáznak rám
Őrzik rémálmom
S ha izzadtan felébredek
Erős kezükkel
Ők markolnak meg
S visznek keresztül
Száz tengeren
Itt rejtőzöm a titkok mélyén
Átfonnak a
Ki nem mondott szavak
Azt hiszem kiáltanom kéne:
- Már mindenki alszik, nem szabad!
- Jó, akkor csendben kiáltok!
De sercegő ceruzám felébreszt
Csak még egy sor, azután felállok,
Azt hiszem mára már elég lesz.
Elég lesz már a félelemből
Jöjjetek gyönörű álmok
Nem kell óvó kéz kényelemből
Ezután magamra vigyázok.
Azt hiszem kiáltanom kéne: - Már mindenki alszik, nem szabad! - Jó, akkor csendben kiáltok!
Tetszett a cikk?



