Azt hiszem kiáltanom kéne: - Már mindenki alszik, nem szabad! - Jó, akkor csendben kiáltok!

Vigyázz rám, hogyha félek
Ha a semmibe nézek
Fogd meg kezem
A ki nem mondott szavak
Fájdalma éget
Segíts nekem.

Magam vagyok
Mióta megszülettem
És néha nagyon egyedül
Szívem, mint kő a folyóparton
Hideg, de izzik legbelül
Önző, s néha nagyon kegyetlen
Dallamok zúgnak
Sorok keringnek bennem
S lábam elé ha lehullnak
Már nem hagynak egyedül lennem.

Vigyáznak rám
Őrzik rémálmom
S ha izzadtan felébredek
Erős kezükkel
Ők markolnak meg
S visznek keresztül
Száz tengeren

Itt rejtőzöm a titkok mélyén
Átfonnak a
Ki nem mondott szavak
Azt hiszem kiáltanom kéne:
- Már mindenki alszik, nem szabad!
- Jó, akkor csendben kiáltok!
De sercegő ceruzám felébreszt
Csak még egy sor, azután felállok,
Azt hiszem mára már elég lesz.

Elég lesz már a félelemből
Jöjjetek gyönörű álmok
Nem kell óvó kéz kényelemből
Ezután magamra vigyázok.
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.