betakartalak egész lelkemmel, hogy meg ne szökj tőlem


elmentem
- itt voltam, míg bírtam
nézni gyűrött arcodat
betakartalak
egész lelkemmel, hogy
meg ne szökj tőlem
fogtam a kezed
mert féltem a gonosz álmoktól
és tudtam, te megvédesz
magamba szívtam
illatod, erőt adtál nekem
de már felébredtem, mikor
te még aludtál
ha mozdultam se néztél fel
rosszat álmodtam és nem védtél meg
arcod
mint egy durcás kisfiú
álmokat rajzolt a világnak
és csak álltam
melletted, nem tudtam, hogyan
búcsúzzak, vagy még azt sem,
aztán csak
magamhoz vettem a hajnali emlékeket,
és behúztam az ajtót –
elmentem

Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.