1.
máglyák vagyunk
lassúdan égünk
ameddig kiméretett
minékünk
Akkor is, ha jobbról-balról osztják,
ha róla már tudomást se vesznek;
akkor is, ha rúgják, -kardlapozzák,
ha Ő az, akit földhözszegeznek.
Ha Ő az, kire víz és tűzözönt,
kivel szemben a sors nem válogat;
kit a jó szerencse, ritkán köszönt,
ki úgy járja a szellemvilágokat.
Kitől elveszik azt is, ami kevés,
mondván hogy szerepe csak váteszi;
kit Létbe taszít majd a vettetés,
és majd a bolond is lóvá teszi.
Hogy maradjon már zöldségeivel,
hiszen minek annyi mély gondolat;
mire emberből már kevés figyel,
inkább egymás torkának ugranak.
Ő akkor sem veti le az irhát,
nem könyököl és nem is pedáloz;
akkor is ha csak furkálni bírják,
és láncolják a börtön falához.
Mint akit egy álomkép vezérel,
akkor is ha nem irigylik sárgán;
Ő jár tovább csonkolt két kezével,
pofon sem fog a líraiságán.
Mert szája igaz szavakat érlel,
nem ijeszti sújtó tengerrengés;
marad vándor, világ(talan)-útlevéllel,
kit nem hágy el ige, se teremtés.
*
Ha kormol, füstöl a csipkebokor,
ha az ostor arcába is robban;
bízik hogy egyszer elvész a pokol,
ha végül élete el is lobban.
2.
dögségen dúlásokon
keresztül
lassudan felégünk
mindenestül
Akkor is ha lényem
huzatban imbolygó
gyertyaláng csupán.
Nekilátok újra
és újra, a lyukas
vödrömmel kimerni
a világóceánt.
*
Akkor is maradok
a vér, a szerelem
s a forradalmak
bukott démona.
Ha meg is szállnak majd
a dögkeselyűk, hogy
májamból kitépjenek
egy címerpajzsra valót.
*
Maradok a primitív
bűvésztrükökkel
dolgozó varázsló.
Megj.:
Az idézeteket
Határ Győző: Máglyák c.
verséből kölcsönöztem.



