Ha kezem felé nyújtom, Érzem; a levegőt tapintom. Már nincsen előttem

írta: 10 esztendősen




Elmegy, tán többé nem néz rám
Az a szép szempár.
Tán nem hallom már azt a hangot,
mely mindig értünk harcolt...

Ha kezem felé nyújtom,
Érzem; a levegőt tapintom.
Már nincsen előttem,
Tudom, utána kell mennem...

Utamon már látlak egy fényben,
Nem vagy erőd teljében,
Holdsápan, ájultan fekszel előttem,
Még lélegzel, ez erőt ad nekem...

Már megy a kezem feléd, de
Fejed fel nem emeled ,
Nem, nem merem megfogni kezed!
De ez a kezdet, csakis a kezdet...

Elég! hát semmi se jó a sorsnak?!
Hogy épp elvesztedben lássalak?!
Nyúlok már a kezeimmel,
Nem a levőt fogom már, érzem!

Ahogy bőrünk egymáshoz ért
Már egyikünk sem félt...
A gömb miben vagy engem is beitt,
Ülök pont melletted, pont itt...

Holtsápadt orcádat két kézzel fogom,
Nem haltál meg mert ver a szíved, tudom!
Egyszercsak, a gömbre szállt egy lepke,
Nagy érzés szívem most ellepte...

Mikor a kör szertefoszlott,
Arcodról a sápadtság lekopott.
Végül szemed nyitád,
Reám nézel. Nahát!

Kérdezlek, mi az mi történt?
Nyögsz egy kart eltörtél.
- Tudom hogy meggyógyul! - mondtam én.
- Semmi baj én törtem el, az enyém... -

Csók csattan kedves orcára,
És indulunk szívünk hazájába.
Minden méter egy emlék arról, ha tán
Elfelednénk a másik arcát...

Végre megérkeztünk haza.
Anyáinknak szól dala.
Mert még mi egy percet néztünk egymás szemébe...
A Föld egy hetet fordult körbe...

Mire megérkeztünk már tudom mi az igazi kincs:
Ha örökre vele vagyok és kezem nem köti bilincs...
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.