Moha lepte kövek mögé bújva
Védő, erős páncélhoz simulva
Lapult a mindenség rejtélyében
Önző félelmek hideg fényében.
A vakon bolyongó némaság
Egy kényelmesen zárt léhaság
De megrepedt az elefántcsonttorony fala
Szomjazni kezdett a lélek végzetpohara
Új utak nyílnak a felejtésből
Nevetés válik a kesergésből
És bár a válaszokat a sors őrzi még híven
Érzem újra tud dobogni halottnak hitt szívem.
A vakon bolyongó némaság Egy kényelmesen zárt léhaság
Tetszett a cikk?



