A vakon bolyongó némaság Egy kényelmesen zárt léhaság

Moha lepte kövek mögé bújva
Védő, erős páncélhoz simulva
Lapult a mindenség rejtélyében
Önző félelmek hideg fényében.
A vakon bolyongó némaság
Egy kényelmesen zárt léhaság

De megrepedt az elefántcsonttorony fala
Szomjazni kezdett a lélek végzetpohara
Új utak nyílnak a felejtésből
Nevetés válik a kesergésből
És bár a válaszokat a sors őrzi még híven
Érzem újra tud dobogni halottnak hitt szívem.
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.