Sötét az éj - még nincs itt a reggel.
Megtörten állok az ágya előtt,
és nézem Őt – már tudom, hogy elmegy
magamra hagy egy más világ miatt.
Remegő kézzel fogom a kezét,
szemében a fény már kihunyni kész;
könny ízét érzi homlokán ajkam,
s őrjítően fáj, ahogy eszmélek
lassan, hogy arcán a fáradt mosoly
már nem nekem – a Megváltónak szól.
Csillag hullt alá megint az égből,
kihunyt a fénye – többé nem ragyog,
emlékké vált, s ez szívemben örök:
Anyám, Te Csillag – Tőled búcsúzom.
Sötét az éj - még nincs itt a reggel. Megtörten állok az ágya előtt...
Tetszett a cikk?



