Lassan veti ágyát a Napnak a Hold,
Ilyen csendes este tán sohase volt.
Alszik a város és pihen a táj,
A csillagok égnek, daluk messze száll...
Leszórták a földre az álmok hűs porát,
Símogatva őrzik az emberek árnyát.
De reggel, mikor ébredsz, s a Nap teríti szárnyát,
A csillagok tovatűnnek, s árnyékod itthagyják...
Aludj hát csendben, hunyd le szép szemed,
Vigyázok rád én is, és fogom kis kezed...
Így alszunk mi mindig, a kis Csillag és én,
Összebújva ketten, mint az álom és az éj...
Ilyen csendes este tán sohase volt. Alszik a város és pihen a táj
Tetszett a cikk?



