Sétál a hajnal a kerteken át,
Kézenfogva - együtt. Tán senki se lát...
De tanúnk a víz - a zúgó patak,
A virág a réten, s a kismadarak.
Könnyű a lelkem, börtönöm ottmaradt,
Repülünk lágyan, itt nincsenek falak...
A szabadság oly édes, a szívem megszakad,
Lennék én a meder... hol zúg egy kis patak...
Sétál a hajnal a kerteken át, Kézenfogva - együtt. Tán senki se lát...
Tetszett a cikk?



