Én vagyok az, buta ember, ki mindig mást akar Kitárulkozik, megijed, és aztán mindent eltakar


Csalódott percek, ámulatba ejtett hangok
Tenyérbe temetett végtelenül sűrűsödő dalok
Megváltótól egyetlen kérés mi nem túlzás
Hozd el a tavaszt, a napot, a virágzást

Boruljon újra könnybe minden zöld és kék
Aludjon át évezredeket a megalkuvó lét
Haljon kínhalált, ki nekünk ártani merészel
Utazók vagyunk, emlékünk soha nem vész el

Dobozba préselt életünkben örökké harcolunk
Vannak láncok, melyektől soha nem szabadulunk
Bármily erős is legyen az akarat, a tudás
Éjjelre nappal jön, egy újabb furcsa látomás

Én vagyok az, buta ember, ki mindig mást akar
Kitárulkozik, megijed, és aztán mindent eltakar
Szúrós ketrecben megbúvó örök álmodó
Rég ismert érzések után vadul kapkodó

Aki

Egyedül harcol és nyeri meg a nagy csatát
Elfogadott gondok fölött vonja meg vállát
Egy apró ember, ki gyakran álmos
Egyedül alszik el, de soha nem magányos

Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.