Csend van. Ajtót nyit ránk a nyugalom.
Milyen mellékes is most minden
Milyen feledhetővé törpült
Az a tengernyi, áldott fájdalom.
A világ nem moccan. Nem mozdul semmi.
Az idő észre sem vesz, úgy halad el...
Nincs rá gondunk. Élni kell.
Elég most csak ennyi.
Még alig hiszem, hogy itt van velünk.
Ilyen hát, mikor az egyszerű lét csodába fordul...
Őbenne látlak Téged, Kedves és látom önmagam
Olyan, mint a tiszta tó tükre:
Alszik, és meg sem mozdul.
Csend van. Ajtót nyit ránk a nyugalom. Milyen mellékes is most minden Milyen feledhetővé törpült
Tetszett a cikk?



